Mártír-istentiszteletek 2010
Hatvan
A temetőben megtartott gyászistentiszteleten megjelent Streit Sándor, a BZSH elnöke is, valamint túlélők, szimpatizánsok, mintegy félszázan. Kardos László kántor imája után Kardos Péter főrabbi szólt a hatvani zsidóság tragédiájáról, majd a Kél málé ráchámim után Bürgné Schäffer Katalin, rámutatva Auschwitzban tetovált karjára, fájdalmas emlékeit osztotta meg a megjelentekkel. A résztvevők innen a volt cukorgyár épületéhez vonultak, ahol Bürgné elhelyezte a kegyelet koszorúját, majd a főrabbi gyászzsoltárt énekelt. A szertartás közös kádissal zárult.
Salgótarján
A temetőben rendezett mártír-istentiszteleten Tóth Klára hitközségi elnök köszöntötte a megemlékezés résztvevőit, köztük a külföldről, Budapestről és az ország más városaiból érkezett elszármazottakat. Ezután Eötvös Mihály alpolgármester rövid történelmi összefoglalását követően a többi között hangoztatta: miként az ország, úgy a város történelméből sem törölhető ki a holokauszt áldozatainak emléke, s az utókor tiszteletadása nyilvánul meg abban is, hogy nem engednek teret antiszemita, faji, vallási előítéleteknek, és még csak elnéző magatartásra sem számíthatnak a gyűlöletkeltő, kirekesztő nézeteket vallók. Szerdócz Ervin, az újpesti körzet rabbihelyettese beszédét azzal kezdte: „Ahol a történelem számokról beszél, mi lelkeket, ahol pedig helyzeteket említ, mi tragédiákat látunk. Számunkra főként ezt jelenti az emlékezés.” Szólott azokról a megoldhatatlan, megválaszolhatatlan kérdésekről is, amiket a mártírokról való megemlékezés újra és újra fölvet. Majd pedig megjegyezte: „A holokauszt után nincs más, mint a döbbenet csendje. 1944 óta mi is azt érezzük, amit Jákob, aki egyedüllétének súlya alatt így szólt: milyen félelmetes ez a hely.” A továbbiakban a hit reményéről s az emlékezés napjainkban fokozott szükségességéről szólott. Nagy hatást gyakorolt a közösségre Schwezoff Dávid kántor közreműködése is. A megemlékezés a kádis elmondásával ért véget.
*
Az önkormányzat és a Nógrádi Történeti Múzeum Baráti köre közösen rendezte meg a holokauszt salgótarjáni áldozataira emlékező városi koszorúzási ünnepséget a főposta falán lévő emléktábla előtti téren, a hajdani gettó egyik színhelyén. A megemlékezés a helyi Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola tanulóinak irodalmi műsorával kezdődött, majd Eötvös Mihály alpolgármester egyebek mellett bemutatta a zsidóságnak a város fejlődésében betöltött meghatározó szerepét és azt az óriási veszteséget, amit a zsidó polgárok elpusztítása jelentett. „Emlékező ünnepségünk akkor lehet méltó tisztelgés, ha mindezt kiemeljük – hangsúlyozta, hozzátéve: itt, a gettó valamikori helyén, hajtsunk együtt fejet a holokauszt salgótarjáni áldozatai előtt. Egyúttal emlékezzünk azon elődökre is, akik a település első felvirágzásának feltételeit szorgalmukkal és tehetségükkel megteremtették.” A beszéd után a résztvevők elhelyezték az emlékezés koszorúit az emléktáblánál. A hitközség nevében Tóth Klára elnök és Gótai Lászlóné koszorúzott.
(bódi tóth)
Pápa
A Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület rendezvénye a temetőben mártír-istentisztelettel vette kezdetét, ahol Kovács Zoltán polgármester, országgyűlési képviselő megtisztelő részvételével, Totha Péter Joel rabbi beszédével, illetve Schwezoff Dávid kántor közreműködésével az egyesület vezetői, tagjai, a hajdani zsidó közösség leszármazottai – akik közül sokan a tengerentúlról erre az alkalomra látogattak haza –, valamint helyi és megyebeli antifasiszták hajtották meg fejüket, s közösen elmondták a Kél málé ráchámimot és a gyászolók kádisát.
Ezután a belvárosi Hotel Villa Classica épületében sajtótájékoztatót tartott a MEASZ – Összefogás a Demokráciáért Veszprém megyei Szervezete, ahol a díszvendég, Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnöke, az Emberi Méltóság Tanácsa (EMT) alapító elnöke tartott ismertetőt az EMT működéséről. Kerecsényi Zoltán megyei MEASZ-elnök szerint a társadalomban összefogásra van szükség az emberi méltóságot sértő szövegek megjelenésével szemben, akár a holokauszt áldozatainak emlékét, akár a keresztényeket sértő kijelentésekről legyen szó. S ennek az ügynek a képviseletéhez, melyet az EMT a zászlajára tűzött, a MEASZ is szívesen adta csatlakozásul a nevét.
A sajtótájékoztatót követően holokauszttúlélők és elszármazott pápai zsidók körében az egykori pápai gettó területén, az Eötvös utca végén álló hajdani izraelita polgári fiúiskola falán lévő emléktáblánál Áldozó Tamás alpolgármester, Gőgös Zoltán, a térség országgyűlési képviselője, Kerecsényi Zoltán, valamint Lomnici Zoltán közösen helyezték el az emlékezés koszorúit.
Végül a helyi Hit Gyülekezetének zenei és verses összeállítása kíséretében, a szebb időket látott városi zsinagóga zsúfolásig megtelt falai között folytatódott a megemlékezés. Lomnici Zoltán beszédében hangsúlyozta, hogy közszereplőként vállalni kell a felelősséget, ki kell állni az emberek elé, hogy megértsék, mi történt az áldozatokkal, és bocsánatot kell kérni a megbocsáthatatlanért, azok helyett is, akik nem kértek bocsánatot.
Schmidt Orsolya egyesületi tag olvasta fel Aliza Bin-Noun levelét. Az izraeli nagykövet többek között hangsúlyozta, hogy az utolsó órában vagyunk immár, amikor a felnövekvő nemzedékek még találkozhatnak a soá túlélőivel, akik még mesélhetnek a megélt borzalmakról, szenvedéseikről, amelyeket azon a hosszú úton éltek át, amely szeretteik megsemmisítéséhez vezetett.
A zsinagógai emlékülésen a pápai zsidó egyesület vezetője, Politzer Sándor beszélt Veszprém megye valaha legnépesebb zsidó közösségéről. Azt mondta, hogy a 21. század első éveiben új terminológiákat tanul az ember, s ezek közül az egyik a virtuális közösség. Tudomásul kell venni a visszavonhatatlan tényt, hogy napjainkban egy virtuális közösség kialakulásának részesei, tanúi a még élő pápai vagy Pápához családi szálakkal kötődő zsidók, hiszen a világháló segítségével tartják egymással a kapcsolatot, s egy évben egyszer ezen az emléknapon vagy a rebbe Jahrzeitjén elzarándokolnak Pápára, hogy személyesen találkozzanak, és imájukkal fohászkodjanak a Világ Alkotója felé.
Az alpolgármester is szólt a több mint száz egybegyűlthöz. Beszédében a történtek hiteles és közérthető bemutatására, továbbadására utalt. Szerinte egy olyan várost kell építeni, ahol a közösségekben a fiatalok habozás nélkül ki tudják választani a jót, ugyanakkor olyan világot kell építeni, hogy a jó választásának legvégső próbáját soha ne kelljen kiállniuk.
– tudósítónktól –
Tótkomlós
Garay Rita polgármester köszöntőjét követően Motyovszkiné Udvaros Ida ny. pedagógus emlékezett a komlósi zsidóságra. Beszédet mondott Markovics Zsolt szegedi főrabbi, a gyászimákat pedig Kellermann Itzhak kántor recitálta. Balogh István olvasta fel az áldozatok névsorát. A közös kádis után a szép számban megjelent helybeliek és vidéki vendégek egy-egy követ helyeztek el a holokauszt-emlékművénél.
Szeged
A gettóból a zsidókat az auschwitzi haláltáborba, illetve az ausztriai munkatáborokba szállító szerelvények indulási napjain szervezzük immáron 66. éve megemlékezésünket a holokauszt áldozatairól, Szeged és térsége hősi halottairól. Korábban az esemény kizárólag a gyászistentiszteletre korlátozódott, néhány éve azonban, mióta a várossal közösen az egykori téglagyári gettó kapujánál felállítottuk emlékoszlopunkat, a rendezvény két helyszínen zajlik. Az emlékoszlopnál Lednitzky András emlékezett az eseményekről, kiemelve a holokauszttagadást rendező jogszabályok hiányát, a meglétét módosító kormánypárti kezdeményezéseket, a végrehajtások elmaradását, az igazságszolgáltatás, a rendőrség gyengeségét, a politikai kereszttűz miatti intézkedési mulasztásokat, a még élők túlélők s utódaik félelmeit, a társadalomnak a gazdasági válságok időszakára jellemző radikalizálódását. Az előadó gondként vetette fel a politikai pártok képviselőinek ellentmondásos nyilatkozatait s a zsidóság gyakorlati magára maradottságát. Hangsúlyozta a holokauszt egyediségét, s reményét fejezte ki, hogy a genocídium, a soá soha többé nem ismétlődik meg. Az emlékoszlopnál koszorút és emlékkövet helyezett el a város vezetése nevében Solymos László alpolgármester (MSZP), Szondi Ildikó, Tóth Károly önkormányzati képviselők (MSZP), Kovács Kálmán, a Csongrád Megyei Képviselő-testület alelnöke (KDNP), Kalmár Ferenc országgyűlési képviselő (KDNP), Kormos Tibor (Szabad Város Egyesület) és a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége delegáltjai. A hitközség nevében Markovics Zsolt főrabbi és Salamon István alelnök koszorúzott és helyezte el az emlékezés köveit.
A gyászistentiszteleten a hitközségi elnök szavai után Joób István, a Hit Gyülekezete vezető lelkésze szólt a társegyházak és más felekezetek nevében. A kemény hangú beszéd igazi együttérzést és szolidaritást tükrözött. Az eseményen részt vett Solymos László alpolgármester, Szondi Ildikó, Tóth Károly (MSZP) és Oláh János (Fidesz) önkormányzati képviselők, a szegedi kile tagjai, a hódmezővásárhelyi, a keszthelyi és a szabadkai hitközségi delegáció több tagja, Budapestre elszármazottak, valamint a Hit Gyülekezete és más egyházak, barátaikról megemlékező hittestvérek. A szertartást Markovics Zsolt főrabbi vezette, Kellermann Itzhak közreműködésével. A mártírok emléktáblájánál Solymos László alpolgármester, Markovics Zsolt főrabbi és Lednitzky András elnök helyezett el koszorút, majd befejezésként elhangzott a kádis.
L.A.
Szécsény
A temetőben a holokauszt áldozataira, a városból elhurcolt és meggyilkolt 301 zsidó mártírra emlékezők között ott volt a településről elszármazott Ács Irén fotóművész, aki a gyászünnepség szervezésében is részt vett, s a haláltábort tizenöt évesen túlélt Blumberger Katalin is. A megjelenteket Tóth Klára, a salgótarjáni hitközség elnöke köszöntötte. A mártír-istentiszteletet Davidovics László rabbijelölt tartotta, közreműködött Klavinszkij Anatolij kántor. Davidovics László beszédében felidézte a becstelen, gonosz kor helyi történéseit, s szólt az emlékezés fontosságáról, valamint arról, hogy saját vallását, meggyőződését minden ember szabadon, félelem nélkül vállalhassa. Serfőzőné dr. Fábián Erzsébet, Szécsény polgármestere a többi között hangoztatta: „Én most is, mint 2002 óta minden évben, szót kérek és kapok az emlékezés szervezőitől, hiszen van idő, amikor várják is, kell is, hogy megszólaljon a városért felelős vezető. Én megszólalok, és azt állítom, hogy a mementó csak akkor ér valamit, ha megelőzte azt a szembenézés, a döbbenet, a megbocsátás és a megnyugvás. Kérem, vegyük észre, hogy Magyarországon ez még mindig várat magára. Mivel kell szembenézni? Azzal, hogy zsidó honfitársainkat gyakorlatilag nem a gonosz német csapatok hajtották el Auschwitzba, hanem buzgó magyar csendőrök szedték össze őket, nagyon hamar, embertelen és könyörtelen módon… Bocsánatkérést csak a szembenézés döbbenetével lehet megtenni, mert annak őszintének kell lenni.” A megemlékezés a kádis elmondásával ért véget.
(bte)
Nagykáta
Róna Tamás, a Duna-Tisza Közi Zsidó Hitközségek vezető rabbija a Nagykátáról és környékéről elhurcolt és megölt személyek hozzátartozóinak részvételével tartotta mártír-megemlékezését. Sajnos minden évben kisebb a túlélők és hozzátartozóik száma. A temetőben szinte elsők között, 1950-ben állították fel a túlélő hozzátartozók saját anyagi hozzájárulással azt az obeliszket, amelyen az elhurcoltak neve ma már nagyon megkopott állapotban olvasható. Az önkormányzatot a megemlékezésen Mészáros Szilveszter aljegyző képviselte. Az ünnepélyességet emelte Bernáth László túlélő visszaemlékezése és Basa László helytörténettel foglalkozó tanár tanítása, Barát Endre nagykátai születésű író – Breuer Soma rabbi fia – szavainak idézése. A résztvevők a kegyelet jeléül elhelyezték az emlékezés köveit az obeliszk talapzatán.
Pécs
A zsinagógában a gyászistentisztelet kezdetekor az áldozatok emlékére 6 gyertyát gyújtottak meg, majd a közös imádság után Schönberger András főrabbi beszédében felidézte a szomorú eseményeket, és felhívta a figyelmet azok mai tanulságaira. Ezt követően a gyászolók a hitközség Fürdő utcai székházának kertjében rótták le kegyeletüket a mártírhalált halt gyermekek emlékművénél. A temetőben lévő emlékműnél Goldmann Tamás hitközségi elnök és Baradnay Balázs püspöki helynök beszéde után koszorúzásokra került sor. A gyászünnepség kiemelkedő eseménye volt, amikor a főpályaudvaron a város lakosságának és állami, társadalmi vezetőinek nagyszámú részvétele mellett, a Pécs Emlékezete Alapítvány szervezte társadalmi összefogás eredményeként felavatták a Zsidó Mártírok Emlékművét, melyet Schweitzer József ny. országos főrabbi és Várszegi Asztrik pannonhalmai főapát leplezett le. A megemlékezések az egykori gettó falán elhelyezett emléktábla megkoszorúzásával értek véget.
Mitzki Ervin
Jászberény
Ismét eljött július első vasárnapja. A temető takaros rendben várta most is az emléknap résztvevőit. Többen rokonaik nyughelyét keresték, friss virágot tettek a sírra, mások a nagy névtábla vázáiba. Trabantjával megérkezett Pestről a 93 éves Takács Lajos is. A férfiak feltették fejükre a kipát. A hölgyek csendesen beszélgetnek, mások a holokauszt áldozatainak nagy emléktábláin szereplő neveket olvassák. Feltűnik Davidovics László rabbijelölt Pestről, aki már sok éve vezeti az emlékezést, a szertartást. Zajákné Korda Júlia, a jászberényi emléknap szervezője révén megismerkedek a szolnoki zsidó hitközség elnökével, Berman Dáviddal is.
A jászberényi gettóból 1944 júliusának első vasárnapján vittek el több mint 600 embert. Marhavagonokba zárva indították őket utolsó útjukra, Auschwitzba. Közülük tucatnyi jött vissza talán.
Davidovics László a zsoltár eléneklése után az emlékezés fontosságáról szólt. Magyarországon a legkisebb faluban is éltek zsidók, a legtöbb helyen kereskedőként dolgoztak. A társadalom tisztes tagjai voltak, ahogy Jászberényben is. Ami a haláltáborokban történt, azt mindenkinek ismernie kell, hogy ne történhessen még egyszer ilyen tragédia. Az embergyűlölet kiviszi az embert a világból, mondta a rabbi. Az Isten azonban látja ezeket a rossz cselekedeteket, s egyszer meg kell azokért lakolni. Voltak olyanok is a szörnyű tragédia közepette, akik igyekeztek segíteni. Nekik máig köszönettel tartozik a zsidóság.
A szertartás végén békességgel imádkoztak az emléknap résztvevői mártírjaikért, s az Örökkévalót kérték, hogy az emlékük mindig áldott lehessen, s ilyen tragédia sose történjen meg sehol a világon.
Az egykor a zsidó templomban elhelyezett s 1969 óta a temetőben lévő emléktáblához virágok kerültek, s a hagyományos kövek is, jelezve az emlékezést. A rabbijelölt elmondta a kádist. Az ismerősök még beszélgettek, szóba került, ki kiről tud valami információt, mi történt az elmúlt évben. Aztán újra csend borult a zsidótemetőre.
Pásztó
A korábbi évek hagyományainak megfelelően délelőtt koszorút helyeztek el az elődök által száz évig használt volt zsinagóga falán lévő emléktáblára. Ezt követően a résztvevők megkoszorúzták a városi emlékművet, majd a temetőbe vonultak, ahol az ünnepségen megjelent Sisák Imre polgármester, a salgótarjáni hitközséget pedig Keszler Árpád elnökhelyettes képviselte. A mártírok emlékművénél Neumann Péter köszöntötte a jelenlévőket. A szervezőmunkát ő vette át Neumann Lajostól, aki idős kora miatt ezt már nem tudja vállalni. A beszédet Radnóti Zoltán rabbi mondotta, közreműködött Jakal Zoltán kántor. A megemlékezés koszorúzással, illetve az emlékkavicsok elhelyezésével ért véget.
Tapolca
Az egykori gettó területén lévő emlékhelyeknél közel százan gyülekeztek, hogy fejet hajtsanak a 66 évvel ezelőtt történt szörnyűségek áldozatai előtt. Tapolcáról közel 800 főt deportáltak. A háború után 60 – más források szerint 112 – zsidó honfitársunk tért vissza.
Emlékbeszédet Kerecsényi Zoltán, a MEASZ Veszprém megyei elnöke mondott, aki Rabbi Náchmánnak, a paradoxonok chászid nagymesterének mondatát idézte: „Semmi sem annyira egész, mint az összetört, de végül meggyógyított szív.” Kerecsényi szerint a holokauszt szétzúzta a szíveket, s a jelenlegi társadalom feladata lenne az orvoslás. A mai magyar antifasisztákon múlik, hogy közéletünket eltávolítsuk azoktól az eszméktől, amelyektől az emberiség már oly sokat szenvedett, s belássuk, hogy veszélyeztetett bolygónkon erőinket az előttünk álló nagy kihívások megoldásaira, az emberibb életfeltételek elérésére kell fordítanunk. Csak remélhetjük, hogy mind szélesebb körben bebizonyosodik: az antifasizmus élethosszig tartó, demokráciát igénylő, humanista életfelfogás, ami nem jobb- vagy baloldaliság kérdése.
A temetőben tartott mártír-istentiszteleten Totha Péter Joel rabbi és Kerekes Béla főkántor működött közre. A megjelentek köveket, virágokat, koszorúkat helyeztek el a város emléktábláinál és a sírkert központi holokauszt-emlékművénél.
– tudósítónktól –
A szív fájdalmának kapuja
Mártír-istentisztelet az újpesti zsinagógában
A kirekesztő beszéd és magatartás elleni fellépés fontosságára figyelmeztetett Aliza Bin-Noun, Izrael Állam magyarországi nagykövete azon a mártír-istentiszteleten, amelyet az újpesti zsinagógában tartottak. Az eseményen más méltóságokkal együtt jelen volt Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz–BZSH ügyvezető igazgatója és Dercze Tamás, Újpest polgármestere.
Megálljt kell parancsolnunk a gyűlöletnek, a szélsőségeknek, a kirekesztésnek – mondta Aliza Bin-Noun, Izrael Állam magyarországi nagykövete a Berzeviczy utcai zsinagógában tartott eseményen, ahol a holokauszt áldozataira, köztük az Újpest–Rákospalota körzet 18 ezer meggyilkolt zsidó polgárára emlékeztek. A nagykövet asszony hangsúlyozta: emlékeznünk kell, hogy biztosak lehessünk benne: a gyűlölet és a kegyetlenség nem ismétlődik meg. Aliza Bin-Noun a civil társadalom, az oktatás, a média felelősségére figyelmeztetett. Az utolsó pillanatban vagyunk, mutatott rá, amikor még köztünk van a túlélők nemzedéke, és amikor a nevelésben, a kultúrában és a közbeszédben kialakítható a dialógus a gyűlöletbeszéd ellenében. Mert utóbbinak, ahogy a 20. század legsötétebb fejezete bebizonyította, a sokak által néma kívülállóként, passzív szemlélőként figyelt rémtettek sora lehet a következménye.
A mártír-istentisztelet első aktusaként a Szerdócz J. Ervin rabbihelyettes által üdvözölt méltóságok a hagyományhoz híven meggyújtották az emlékezés hat gyertyáját. A lángokat sorban lobbantotta lángra Aliza Bin-Noun, majd Zoltai Gusztáv, Dercze Tamás, a IV. kerület polgármestere, Nagy Antal, a XV. Kerületi Polgármesteri Hivatal jegyzője, Rappaport Zoltán, az Újpest–Rákospalota körzet örökös elnöke és Máté György, a körzet elnöke. Elhangzott a 88. zsoltár, a csapásoktól sújtott ember fohásza Szerdócz J. Ervin előadásában, majd a Mincha-imát követően Szilágyi Gábor kántor a Hásém má ádám kezdetű gyászimát recitálta. Énekét a Dohány utcai zsinagóga kórusa és Lisznyai Mária orgonajátéka kísérte.
Gyászbeszédében Szerdócz J. Ervin az áldozatokra emlékezett: 18 ezer újpesti, rákospalotai, szigetmonostori, leányfalui, pócsmegyeri, tahitótfalui, váci és minden elpusztított zsidó hittestvérre. „Ártatlan vérük kötelez bennünket, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk” – mondta a rabbihelyettes. Személyes élményként felidézte a pillanatot, amikor két és fél évvel ezelőtti kinevezésekor a körzet zsinagóga melletti emlékparkjában végigsétált a nevek csarnokán. A márványon sűrű sorokban egymás alá írva látta a rengeteg nevet; ekkor tudatosodott benne: minden név egy-egy kioltott, elrabolt élet. Mások mellett a 11 éves Grünfeld Györgyöt említette, aki bár micvájára készülve már megtanulhatta az áldást: „Báruch átá Hásém… séászáni Jiszráél” – (Áldott vagy, Istenem… aki zsidónak teremtettél). „Hallottam közös hangjukat: ne engedjétek, hogy elfelejtsék azt, ami velünk történt!” – mondta vallomásszerű szónoklatában a rabbihelyettes.
Kél málé ráchámim – hangzott fel a beszéd után Szilágyi Gábor kántor előadásában a gyászima, majd a közös kádist követően az Álénu. A zsinagóga kertjében emelt emlékműnél Dercze Tamás mondta el együtt érző gondolatait. A megjelentek a kegyelet jeleként kavicsokat helyeztek el a fekete márványra felvésett nevek alá.
A kis oszlopcsarnokban néhány külön tábla is van. Az egyiken ez olvasható: „Forrón szeretett testvérkém, öcsikém, Sebők Vilmos – akit 19 évesen 97 bajtársával együtt Kőszegen, 1945. február 25-én ciángázzal öltek meg – áldott emlékére. Az Úr ölelje magához elhunyt szeretteim s mártírjaink drága lelkét. Örökké gyászoló nővéred: Kaszáné Sebők Margit.” E márványtábla mementóként figyelmeztet a Szerdócz J. Ervin által idézett rabbi Gámliél 2100 évvel ezelőtt megfogalmazott gondolatára, az emlékezés terhére: „Minden kapu bezárul egyszer, de a szív fájdalmának kapuja soha nem zárul be.”
Rados Virág
Veszprém
A megemlékezést, melyet Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi és családja is megtisztelt, ebben az esztendőben Verő Tamás rabbi és Nógrádi Gergely kántor vezette.
Elsőként a volt gettók emléktábláit koszorúzták meg, ahol a hitközségi tagokon, a polgármesteren és az együtt érző civileken kívül a politikai pártok képviselői is megjelentek. Többek között a Fidesz városi szervezetének elnökeként Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes is elhelyezte az emlékezés virágait a volt zsinagóga, illetve a Komakút téri gettó helyén. Mindkét helyszínen Nógrádi Gergely énekelt imát az elhunytakért.
A megemlékezés a temetőben folytatódott, ahol elsőként a város polgármestere, a Radnóti Miklós antirasszista díjas Debreczenyi János mondta el gondolatait. Beszédében kiállt az emberi értékek megbecsülése, egymás kölcsönös elfogadása mellett, ugyanakkor többször idézte Babitsot: vétkesek közt cinkos, aki néma.
Verő Tamás egy enyingi túlélő visszaemlékezéseiből elevenítette fel a veszprémi gettóban töltött napokat és az utána következő megpróbáltatásokat. A hétköznapi történet, amely a magyar zsidók százezreinek megsemmisítéséhez vezetett, önmagáért beszélt. És mégis, azt látjuk, hogy sokan nem néztek még szembe a múlt ezen korszakával, az ifjúságot félre lehet vezetni, és a sötét eszmék újra előretörnek.
Nógrádi Gergely a Kél málét énekelte a halottakért, majd a közösen elmondott kádis zárta a gyászistentiszteletet.
Dél-Pest
„Él itt a város szélén néhány imaterembe járó, zsidóságát felvállaló és a mózesi tanokat követni akaró ember, akik a zsidóság eszmeiségének fenntartását tűzték ki célul.” Ezzel a néhány szép sorral Kerényi András, a dél-pesti körzet elnöke Csillag János tagtársunk megfogalmazását idézte a pesterzsébeti temetőben tartott beszédében.
Fináli Gábor rabbijelölt Soroksáron személyes gondolatait mondta el, mély nyomokat hagyva mindnyájunkban. Arról beszélt, hogy a választáson egy nyíltan antiszemita párt kapott 17%-ot. Hideg fejjel kell készülnünk az elkövetkezőkre, és nem szabad megalkudnunk. A Tórában meg van írva: a gonosszal el kell bánni, úgy, ahogy Pinchász elbánt vele. Nem kell elfogadni, megérteni – le kell győzni.
Jelen volt Zwick József, a Soroksári Svábok Független Egyesületének elnöke, valamint Román János, a Budapesti Városvédő Egyesület Grassalkovich Körének vezetője.
Visszatérve a rabbijelölt szavaira, néhányan talán meglepődtek. A megszokottól eltérően kissé harciasan hangzott. És ezután az erzsébeti temetőben jött az igazi meglepetés, ahol Szabados Ákos polgármester, aki minden esztendőben megtisztel bennünket részvételével, arra figyelmeztetett, hogy mindent el kell követnünk az ordas eszmék terjedésének megakadályozására.
Végül Csepelen egy nagy jelentőségű eseményre került sor. Az önkormányzat igen komoly összegű anyagi támogatásának köszönhetően teljesen felújították a temetőt, új kerítést kapott, és újjáépült a ravatalozó, a halottmosó és a gondnoki lakás is.
Ezúton is szeretnénk megköszönni az önkormányzatnak, hogy úgy ítélték meg: ez a közösség méltó a segítségre, és olyan célra fordítja a pénzt, amellyel egyaránt tiszteleg a múlt előtt és példát mutat az utókornak.
Körzetünk emléktábla elhelyezésével örökítette meg eseményt.
Felszenteltük a temetőt, ahol ez alkalomból Kerényi András, körzetünk elnöke és Csaba Péter, a helyreállítást végző Saturnus Coop Kft. ügyvezetője mondott beszédet.
Csaba Péter kiemelte, hogy hithű katolikusként soha nem értette, a három nagy monoteista világvallás miért nem képes egymással békét kötni. Ő a maga részéről úgy határozott, hogy a saját szerény eszközeivel mindent megtesz a béke, a megértés érdekében.
Az ügyvezető egyébként a szerződésben foglaltakon kívül saját zsebéből is igen sokkal hozzájárult a csodálatosan megújult temető mostani állapotához.
A csepeli emlékmű előtt ünnepi beszédet mondott Streit Sándor BZSH-elnök is, aki kitért arra, hogy két nemzedék gyermekeit fosztották meg nagyszüleiktől, akadályozták meg őket abban, hogy normális családmodellben nőjenek fel. Nem szabad engednünk, hogy ez megismétlődjék, fel kell emelni szavunkat az antiszemita eszmék hirdetői ellen. Nem eshetünk szüleink, nagyszüleink hibájába, akik azt hitték, hogy magyarságuk megvédi őket. Van egy ország, amely a világ bármely részén élő zsidónak védelmet nyújt – Izrael.
A csepeli megemlékezésen az önkormányzat képviseletében S. Szabó Ferenc vett részt.
Budai Juli
Debrecen
Támmuz hó 10. napja szomorú dátuma a debreceni zsidóságnak. Ezen a napon kezdték az itteni hittestvéreinket deportálni. A Monostorpályi úti zsidótemetőben a volt debreceniekkel együtt túlélők és leszármazottak gondoltak a több mint hat évtizeddel ezelőtt történtekre. Elsőként Dickmann Sándor, a DZSH Idősek Klubjának vezetője adta elő Radnóti Miklós: Töredék c. versét. Ezután a közösség nevében Somogyi László, a DZSH alelnöke recitálta a gyászimát. A megemlékezésen beszédet mondott Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke. Szomorú aktualitást adott gondolatainak az a tény, hogy temetőnk falára a következő felkiáltó mondatot festették erre a reggelre: „Halál a zsidókra!” Amint Feldmájer említette, ez nem volt véletlen, tudatosan került éppen akkor ez a mondat a falra, mely a 20-as, 30-as és 40-es évek zsidóellenes törvényeinek hangulatát idézte.
A Hit Gyülekezetének debreceni lelkésze emelkedett szólásra. Visszagondolt gyerekkorára, amikor is kíváncsian nézegette a vasútállomáson veszteglő vonatokat. Történelmi tanulmányai során azonban egészen más értelmet nyert a vasútállomás képe, mint csillogó, csodálkozó szemű gyermekként. Fájdalmunkban és gyászunkban osztozva emlékezett meg elpusztított hittestvéreinkről.
Aser Ehrenfeld rabbi beszédében rámutatott arra, hogy az alig két hónap leforgása alatt véghezvitt deportálás megtervezett rend szerint ment végbe, Hitler és csatlósai, valamint a magyar nyilasok közreműködésével. Ennyi idő elegendő volt a zsidók összegyűjtéséhez, kifosztásához, az öregek, fiatalok bevagonírozásához. 66 év telt el e szörnyű gyilkolás óta, de sajnálatos módon újraéledni látszik az antiszemitizmus. Ennek visszaszorítását a fiatalság nevelésével kellene kezdeni. Fogadjuk meg Rabbi Akiba tanácsát: „Kedveld az embert, mert Isten képére alkottatott.” Érvényes ez minden emberre a világon, mindenféle megkülönböztetés nélkül. Mi ennek szellemében igyekszünk cselekedni 3500 éve, ezt akarjuk továbbvinni a jövőben is.
A munkaszolgálatosok emlékművénél Majoros László ny. ezredes mondott emlékbeszédet.
Az istentiszteleten a kántori teendőket Vencel György kántor látta el.
Dr. G. Zs.
Szekszárd
A Szekszárd Városi Művészetek Házában (volt zsinagóga) rendezett megemlékezésen Horváth István, a város első embere beszédében megemlítette, hogy a deportálás idején vitéz Vendel István polgármester nem engedett gettót létesíteni. Ám ez nem gátolhatta meg az eseményeket. Szekszárdról és környékéről mintegy hatszáz embert hurcoltak el – a bonyhádi és más gettók közbeiktatásával – Auschwitzba és a többi munkatáborba. Kevesebb mint tíz százalékuk tért csak haza.
Ezt követően Benny Sharoni, Izrael magyarországi nagykövetségének első beosztottja emlékezett meg elhurcolt testvéreinkről. Az istentiszteletet Schönberger András pécsi főrabbi vezette, Klavinszkij Anatolij kántor közreműködésével.
A Művészetek Házában mintegy 80–100 résztvevő jelent meg. A rendezvényhez kapcsolódó kulturális programban közreműködött Ambláczky Eszter, Ambláczky Csaba, Cserháti Bernadett, Sz. Daczi Margit és a Tücsök Zenés Színpad.
A rendezvény után koszorút és kavicsokat helyeztek az épület előtti holokauszt-emlékműnél, majd a temetőben Schönberger András mondott kádist.
Friedmann Tamás
elnök
Kaposvár
A megye és a város vezetői, politikai pártok és társadalmi szervezetek, valamint testvérhitközségek képviselői és a maradék somogyi zsidóság, a holokauszt túlélői és leszármazottaik gyülekeztek a templomkertben.
„Emlékezni jogunk, emlékeztetni kötelességünk!” – áll a soá 66. évfordulójának kaposvári meghívóján. Ezt a gondolatot fejtette ki megnyitójában a gettóemlékműnél Róna László hitközségi elnök.
Őt követte Suchman Tamás, aki feltette a kérdést: hogyan lehetséges, hogy 66 év után ugyanaz a gyűlöletes eszme, amely a holokauszthoz vezetett, a mai Magyarországon bekerülhetett az Országházba és képviseleti jogot kaphatott az Európa Parlamentben is? Hangsúlyozta mindenfajta gyűlölet és gyűlöletkeltő eszme egyértelmű elutasítását, idézve édesanyjának nemrég előkerült, 1944-ben írt naplójából. Az írást még nem jelentetem meg, mert így erősebb, ha csak azok ismerhetik tartalmát, akik igazán értik és átérzik azt. Így nem kerülhet illetéktelen kezekbe – mondta döbbenetes erejű beszédében.
A vasútállomásnál elhelyezett emléktáblánál Szita Károly a fakuló emlékezettel perelve Kaposvár hajdanvolt zsidó közösségét idézte meg. A maroknyi visszatérőből a ma még élők segítenek abban, hogy soha ne felejthessük el az áldozatokat, sem azt a diktatúrát, amely meg akarta semmisíteni őket – fejezte be gondolatmenetét a polgármester.
A Bét Háchájimban Schönberger András főrabbi – mintegy csatlakozva Suchman Tamás beszédéhez – kemény szavakkal ítélte el azt a rasszista, antiszemita sötét erőt, amely a tiltás és korlátozás ellenére tovább menetel, megfélemlítve mindent és mindenkit, aki „más”.
A kántori teendőket Klein Ervin főkántor és Anatolij Klavinszkij látták el.
Spitzer Edit
Révkomárom
Az előző évekhez képest csendesebben emlékezett a révkomáromi hitközség a helyi és környékbeli zsidóság deportálásának 66. évfordulóján. A maroknyi túlélő többsége megromlott egészségi állapota miatt már nem tudott kijönni a temetőbe, kevesebben érkeztek külföldről is…
Paszternák Tamás koordinátor köszöntötte a megjelenteket, köztük a város, Komárom-Esztergom megye, a társegyházak és a régió zsidó közösségei képviselőit. Pasternák Antal, a KZSH elnöke felidézte az 1944-ben történteket, a megmaradt közösség által azóta megtett utat, valamint szólt a jelen nagy kihívásairól. Révkomárom városa nevében Bastrnák Tibor polgármester emlékezett. Schwezoff Dávid kántor gyászimája után Schőner Alfréd főrabbi, az ORZSE rektora beszélt arról a korról, „amikor a nők örültek, ha elvetéltek”. A kádis elmondása után a temetőben található tömegsírnál elhelyezték az emlékezés köveit.
A szomorú évforduló jövőbe mutató mozzanata volt, amikor Schőner Alfréd felszögezte az izraeli Ágnes és Smuel Navon által ajándékozott mezüzét a felújított Menház kapujára. Ezt követően a város, Komárom-Esztergom megye és a hitközség képviselői megkoszorúzták a zsinagóga falán található emléktáblákat, majd a jelenlévők gyertyát gyújtottak a zsinagógai mártíremlékműnél.
Az emléknap lezárásaként az Európa-udvarban nyílt meg a besztercebányai Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeuma és Révkomárom város közös rendezésében az „Auschwitz album” című szabadtéri kiállítás, kilencedik helyszínként Szlovákiában. A múzeum igazgatójának beszédét követően Schwezoff Dávid kántor énekelt, majd az érdeklődők megtekintették a kiállítást.
PA
Ács és Nagymegyer
A Petrasovits Anna által vezetet Ács Városért Társaság szívén viseli az egykori ácsi zsidó közösség emlékének ápolását. Az idei emléknap a felújított temetőben kezdődött, ahol Radnóti Zoltán rabbi idézte fel a hitközség dicső múltját, és emlékeztetett a népirtás tragikus – napjainkban is intő példaként szolgáló – brutalitására. A rövid emlékezést követően a temető előtt került sor a délutáni imára, melyen több, Ácsról származó, emlékezni visszatérő ortodox hittestvérünk is részt vett a Londonban élő Abelesz Jisroel vezetésével. Eljött Deutsch Gábor, az ORZSE tanára és a környékbeli közösségek képviselői, és ott volt Winkler Miksa, aki a temető rendbetételét koordinálta.
A Mártírnap a vasútállomás melletti emlékműnél folytatódott, majd egy helyi étteremben – polgármesteri beszéddel, emlékműsorral – zárult az idei ácsi megemlékezéssorozat. A kántori teendőket Schwezoff Dávid látta el.
A késő délutáni órákban, a hagyományoknak megfelelően Varga László tanár úr szervezésében, a nagymegyeriek hajtottak fejet a város elpusztított zsidó közösségének emléke előtt a kultúrház falán lévő emléktáblánál. Szavalatok, a Bárdos Lajos Vegyeskar által előadott énekek tették még emelkedettebbé az ünnepséget. Varga László a hitközség múltjáról szólt, Radnóti Zoltán rabbi az emlékezés fontosságára hívta fel a figyelmet. Schwezoff Dávid gyászimája után a város, helyi társadalmi szervezetek, iskolák, a dunaszerdahelyi és a révkomáromi hitközség képviselői helyezték el az emlékezés virágait és köveit a márványtáblánál. Az idei rendezvény szomorú mozzanata volt, hogy a közösség emlékét szívén viselő, Izraelben élő Weisz Jehosua súlyos betegsége miatt már nem küldhette el levelét, amelyet eddig minden évben felolvastak a megemlékezésen.
PA
Tata és Tatabánya
A műemlék tatai zsidótemetőben Einhorn László köszöntötte a megjelenteket, majd Darvas István rabbi és Zucker Immánuel kántor vezették a megemlékezést. A ravatalozóban évről évre összegyűlnek a városból elszármazottak és a szimpatizánsok, akik az istentisztelet után elhelyezik az emlékezés kavicsait a mártírok emlékművénél.
A következő helyszín a tatai zsinagóga kertjében volt, az itt felállított Komárom-Esztergom Megyei Holokauszt-emlékműnél Kerti Katalin, a megyei önkormányzat képviselője üdvözölte a megjelenteket. Az idei szónok a tatai származású, Budapesten élő filmrendező, Vámosi András volt. Beszéde után Téri Sándor színművész szavalata hangzott el. A program a rabbi beszédével és a kántor gyászimájával zárult.
Az 1-es számú főút mellett, az erdőben eldugva találjuk az egykori felsőgallai, ma tatabányai zsidótemető pár sírkövét. A sírkertet a rendszerváltás óta a helyi Hit Gyülekezete emlékparkká alakította. A megemlékezések sora itt zárult, a város és a társegyházak képviselőinek jelenétében. Megjelentek a Szenes Hanna Magyar–Izraeli Baráti Egyesület tagjai Ádám Róbert János vezetésével, a Mazsihiszt Gönci Péter képviselte.
Sándor Tamás túlélő gondolata után Karsai László történész emlékezett. Meghallgathattuk a gyülekezet fiataljainak műsorát. Az esemény a rabbi, a kántor és Oláh János, az ORZSE tanára vezetésével elénekelt közös kádissal zárult.
PT
|
||||
|
||||