Mártír-istentiszteletek

Nyíregyházán

a megemlékezést Juhász Balázs, a Kölcsey Ferenc Gimnázium II. osztályos tanulója nyitotta meg Radnóti Miklós Erőltetett menet című versével. Ezt követően Riczu Zoltán történész beszédében kiemelte, hogy azért van szükség holokausztmegemlékezésekre, mert bár a történelem az élet tanítómestere – szól a cicerói mondás – az emberiség történelme mégis azt mutatja, hogy nem tanulunk az elkövetett hibákból. Ébren kell tartanunk a lelkiismeretünket, meg kell emlékeznünk a holokauszt eseményeiről – hangoztatta a történész. Az, hogy a város által emelt holokausztemlékmű az egykori gettó területén áll, jelzi, hogy visszafogadtuk a kitaszítottakat, megőrizzük az elhunytak emlékét. Riczu Zoltán megemlékezése után Somos Péter adta elő Szenes Hanna egyik híres dalát, majd a helyi és megyei önkormányzat, a pártok, a megyei hadkiegészítő parancsnokság, a nyíregyházi cigány kisebbségi önkormányzat, illetve a Nagy Imre Társaság képviselői elhelyezték az emlékezés koszorúit az emlékmű lábánál. A temetőben összegyűlt százfőnyi résztvevőt Kertész Gábor, a hitközség elnöke köszöntötte, majd beszédében az emlékeztetés jelentőségét hangsúlyozta, példaként felhozva Salkaházi Sára szeptemberben tervezett boldoggá avatását, melynek azért van jelentősége – fejtette ki az elnök –, mert Salkaházi Sárát zsidók bújtatásáért lőtték a Dunába 1945 decemberében a nyilasok.
Ezt követően Fröhlich Róbert főrabbi beszédében kitért a holokauszt borzalmaira, a gettó mindenapjaira, ahol elegendő élelem és ital nélkül megalázva szenvedtek zsidók ezrei. A lágerekben szinte minden pillanatban a vérszomjasan vigyorgó halállal kellett szembenézniük az áldozatoknak. A deportálásra összegyűjtött zsidók menetei mellett sokan közömbösen álltak – emlékeztetett a múltra a főrabbi. Tagadhatatlan, hogy egyesek örömmel nézték a lakatlanná vált zsidó otthonokat. Azok, akik tagadják, s ezzel meg nem történtté kívánják tenni a soát, csak a saját szégyenüket akarják kitörölni a történelem lapjairól – mondotta Fröhlich főrabbi, majd Szilágyi Gábor kántor előadásában elhangzott a Kél málé ráchámim.
Tordai Péter a Mazsihisz alelnöke beszédében kitért a történelem azon epizódjára, melyben a túlélő zsidóság megpróbálta újrarendezni sorait a diktatúra, az ateizmus éveiben. Az alelnök felhívta a figyelmet arra is, hogy az elmúlt másfél évtizedben a magyar zsidóság megerősödött, intézményeket alapított és tart fent. A helyzettel azonban nem lehetünk elégedettek, további aktivitásra és közösségszervezésre van szükség.
A megemlékezés végén Bozorády Zoltán evangélikus esperes osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel.

Cegléden

Heisler László, a Dohány utcai templomkörzet elnöke nyitotta meg a gyászistentiszteletet. Üdvözölte szülővárosa és környéke hittestvéreit, külön nagy megbecsüléssel szólva Beck Mihályról és Zsuzsa asszonyról, akik az imaházat rendben tartva a közösségnek szentelték, szentelik mindennapjaikat. A mintegy száz kül- és belföldi elszármazottat és vendéget ápolt környezet, az elpusztítottak nevét tartalmazó márványtábla, felújított kandeláberek fogadták. A rabbi és kántori feladatokat Darvas István és Fekete László látták el. Az emlékező beszéd fájdalmas és szomorú volt. Elhangzott egyebek mellett az is, hogy a (ma már csak) nevek egykoron játszó- és iskolatársakat, rokonokat, barátokat jelentettek azok számára, akik idősen, sokuk betegen, megtörve eljöttek, mint minden évben, szülővárosukba. Emlékezni.

Vácon

a sírkertben Csikán Zoltán előimádkozó, hitéleti elöljáró üdvözölte a megjelenteket, elsőként Zoltai Gusztávot, a BZSH-Mazsihisz ügyvezető igazgatóját, a Pest megye és Vác város képviseletében megjelent Lajtai Istvánt, a megyei közgyűlés képviselőjét, Vác polgármesterének főtanácsadóját, Fröhlich Róbert főrabbit, Fekete László főkántort és Turai János hitközségi elnököt.
Fázold Ágnes, a váci Anavim Klezmer Band szólistája elénekelte a Jiddise Máme c. dalt, majd Turai János elnök megemlékezett a gettóba zárt és Vácról és környékéről munkaszolgálatra elhurcolt zsidóságról, akiket a haláltáborokban megsemmisítettek. Több mint háromezer embernek azért kellett elpusztulnia, mert zsidónak született. Ezt kapták eleink, hittestvéreink attól az országtól és várostól, amelyért oly sokat tettek. Auschwitzban mártírhalált halt Silberstein és Pollák főrabbi, valamint a hitközség valamennyi világi vezetője. Így a 224 túlélő irányító nélkül maradt. Ők nem tudták magukat túltenni az átélt borzalmakon, nem sikerült a hitközséget újjáalakítani. Megszűnt a hitélet, és egyre többen hagyták el az országot, a hitközség létesítményei teljesen elpusztultak, a temetőkben bűnözők fosztogatták az értékes köveket. A zsinagóga romokban hevert. Az 1995-ben újjáalakult hitközség szinte reménytelen helyzetben kezdte meg a működését. A maroknyi zsidóságnak az önbizalmon kívül semmije sem volt. Tíz év távlatából visszatekintve olyan komoly eredményeket értünk el, amiket magunk sem reméltünk. Minden péntek este megtelik az imaterem, képzett előimádkozónk van, Integráltuk sorainkba a város és a régió zsidóságát, megépült az Imaterem-Tanház. A romos zsinagóga külsejét teljesen felújítottuk, és folynak a belső munkálatok. A temetőket körülkerítettük és sírkertekké építettük át.
Az elnök még hosszasan sorolta a hitközség felépítésének részleteit, és beszélt a kiterjedt kapcsolataikról, majd így folytatta: Köszönetemet fejezem ki a Mazsihisznek hitközségünk befogadásáért, személy szerint Zoltai Gusztáv igazgató úrnak, a magyar és az egyetemes zsidóság kiemelkedő személyiségének, aki összetartja a magyar zsidóságot és rangjához méltóan képviseli azt hazai és nemzetközi szinten is. Köszönetet mondott Vác és a megye képviselő-testületeinek a tőlük kapott támogatásért, valamint a város és a régió médiájának a hitközség életéről és tevékenységéről közölt hiteles tudósításaikért. Hangsúlyozta a holokauszt borzalmait, majd így fejezte be beszédét: A holokausztra örökké emlékezni kell, de nem állhatunk meg a sajnálkozások és önmarcangolások szintjén, nekünk erős diaszpórát kell alkotnunk, hogy soha többé ne fenyegethesse senki kipusztítással a zsidóságot. Íme, élünk, itt vagyunk, megfogyatkozva, de erős akarattal építjük közösségünket, mert a hitközség erejét,tevékenységének súlyát, elfogadottságát nem a létszáma határozza meg, hanem az általa kisugárzott hitéleti, kulturális és tradicionális tevékenység.
Fröhlich Róbert főrabbi megható gyászbeszéde fájó sebeket szaggatott fel, amikor többek között a kiszolgáltatott helyzetben lévő édesanyáról és csecsemőjéről beszélt. Valóban nincs fájóbb érzése egy édesanyának annál, mint amikor kiszolgáltatott helyzete miatt nem tudja szomjazó, éhező csecsemőjét táplálni. Végzetes, szomorú emberi sorsok alakulásának elbeszélésével érzékeltette az embertelen fasiszta rendszer pusztításait.
Fekete László főkántor fájdalmas, tiszta hangja emlékeztette a jelenlévőket Auschwitz, Birkenau és Mauthausen poklaira, ahol háromezer váci és környékbeli zsidót öltek meg a náci hóhérok.
A szertartás közös kádissal fejeződött be, amit a holokauszt emlékparkban mondtak el a jelenlévők.

Salgótarjánban

emlékműsorral és koszorúzással kezdődött a megemlékezés, ahol Puszta Béla polgármester mondott beszédet, majd Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Nógrádi Történeti Múzeum Baráti Köre koszorúzott az egykori gettó egyik helyszínén. Az emléktábla előtti megemlékezés a pártok és a társadalmi szervezetek képviselőinek koszorúzásával végződött.
A temetőben megtartott gyászistentiszteleten Gótai László elnök köszöntötte a jelenlevőket, majd Lednitzky András, a Mazsihisz alelnöke szólt a 62 évvel ezelőtt történtekről, a magyar zsidóság kirablásáról és elpusztításáról, a gyűlölet tobzódásáról, amelynél erősebbnek kell lennie a szeretetnek. Puszta Béla polgármester a történelmünkkel való őszinte szembenézés szükségességéről szólt. Nincs ártatlan antiszemitizmus, a legenyhébb formában sem engedhető meg egyes embercsoportok kirekesztése – mondotta. Markovics Zsolt szegedi főrabbi ugyancsak az emlékezés és az emlékeztetés kötelezettségéről beszélt. Mi az, ami az emlékezés ezen megszentelt percében összekapcsolja a mártírokat az élőkkel, összeköti a túlélő nemzedéket az új generációval? A közös sors, a közös múlt és a közös akarat, hogy ez soha sehol senkivel ne ismétlődhessen meg. A gyászistentiszteleten Gara István működött közre.

Pásztón

kettős koszorúzással kezdődött a megemlékezés, először a volt zsinagóga falán lévő emléktáblánál, majd a városi emlékműnél. A temetőben Neumann Lajos köszöntötte a megjelenteket, köztük Juhász Gábor országgyűlési képviselőt (MSZP) és Sisák Imre polgármestert, valamint az egyházak, a társadalmi és civil szervezetek képviselőit. Ezt követően Polnauer Sándor főrabbi megható beszédében az embertelen korszak mának szóló tanulságaira is emlékeztetve idézte föl a mártírok emlékét és mondotta el a gyászimákat. Végül a jelenlévők elhelyezték koszorúikat és a megemlékezés kavicsait.

Szegeden

a város önkormányzata és a hitközség a téglagyári gettóból az Auschwitzba induló első szerelvény kifutása évfordulóján tartotta gyászistentiszteletét, amelyen Lednitzky András elnök, Kozma József országgyűlési képviselő (MSZP), alpolgármester, David Admon izraeli nagykövet, és Kiss Imre püspöki helynök mondott beszédet. Jelen volt az eseményen Sándor Klára országgyűlési képviselő, az SZDSZ országos ügyvivője, Oláh János, a Fidesz városi elnöke, polgármesterjelöltje, Tóth Károly (MSZP), a körzet önkormányzati képviselője. A gyászistentiszteletet Markovics Zsolt főrabbi vezette, közreműködött Raguczki Gábor kántor. A megemlékezés a zsinagóga emlékcsarnokában található mártíremléktáblánál elmondott kádissal és koszorúzással ért véget.

Tótkomlóson

a megemlékezést Givicsánné Dr. Szenczi Irén polgármester beszéde nyitott meg, majd Benedek István Gábor író, a város szülötte mondta el személyes élményét a Weisz fotóscsalád kisebbik fiáról, aki a kor divatos festője volt. Ezt követően felolvasták a környékről elszármazott Snapp Lea izraeli írónőnek az esemény tiszteletére írt üdvözlő sorait, majd a mártírok neveit. Davidovits László rabbijelölt megemlékezésében a Friedman bácsiról szóló történetét mondta el, miszerint egy zsidó sebesült munkaszolgálatos a frontról hazatérve egy náci tisztbe botlik, aki igazoltatja. Friedman bácsi ekkor előveszi a további munkaszolgálat alóli felmentő iratot, melyet hosszú forgatás után a tiszt visszaad, az alábbi szavak kíséretében: „Most az egyszer megúsztad, te büdös zsidó.” Friedman bácsit ezek a szavak élete végéig elkísérték… Ezután a rabbijelölt a Kél málé ráchámimot recitálta, majd az emlékműnél elhelyezték a koszorúkat és a köveket.
A program a polgármesteri hivatal különtermében folytatódott, ahol a város lakóinak segítségével fotókiállítást nyitottak meg Weisz fotós emlékére az általa készített munkákból, valamint bemutatták az 1940-es évekbeli, még mindig működő fényképezőgépet. A tárlat fő szervezője a város lakója, ifj. Balogh István, az ORZSE elsőéves judaisztika szakos hallgatója volt.

Sárbogárdon

számos együttérző jelenlétében a temetőben tartották a gyászistentiszteletet. Deutsch László újpesti főrabbi beszédében megemlékezett az egykori helyi hitközségről, valamint a fasiszták által elhurcolt és legyilkolt zsidókról. Szilágyi Gábor kántor Kél málé ráchámimja után közös kádis hangzott el.

Kispesten

Deutsch László főrabbi emlékezett a Kispestről és Pestlőrincről elhurcolt és lemészárolt zsidóságról, akik a fasizmus áldozatai lettek. A gyászimákat Doff Imre főkántor énekelte. A megemlékezés közös kádissal zárult.

Hódmezővásárhelyen

több programból állt az idei mártír-istentisztelet. Szombat délután az egykori zsidó iskola volt növendékeinek találkozóját tartották, amelyen a bel- és külföldről érkezett öregdiákok beszámoltak életükről és beszélgettek közös emlékekről.
Vasárnap David Admon izraeli nagykövet, Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke; Feldmájer Péter Mazsihisz-elnök, Lednitzky András Mazsihisz-alelnök jelenlétében kezdődött a gyászistentisztelet. A temetőben Deutsch Márta köszöntő szavai után Balassa László túlélő felelevenítette a holokauszt időszakát, majd Kellermann Itzhak kántor elénekelte a Kél málé ráchámimot.
Innen a zsinagóga udvarára mentek, ahol a hitközség vezetői megkoszorúzták a két emléktáblát, emlékezve az egykori zsidómentőkre. Erdős László vezetőségi tag köszöntőjét követően Erdélyi Miklós üv. elnök mondott emlékbeszédet. A zsinagógában megtartott gyászistentiszteleten David Admon, Világosi Gábor, Feldmájer Péter és Erdélyi Miklós beszélt.
A vallási részt Markovics Zsolt főrabbi és Raguczki Gábor kántor végezték.
A megemlékezés zárásaként Dányi József ny. református esperes, valamint Kása Ferenc református lelkész mondtak imát.

Keszthelyen

a mártír-istentiszteletet hagyományosan a műemlék zsinagógában tartották meg. Szalai István elnökhelyettes üdvözölte a nagy számban megjelent híveket és vendégeket, köztük Mohácsi József polgármestert, országgyűlési képviselőt, Huszti Zoltán zalaszántói polgármestert, Szarka Lajost, a Hévízi Önkormányzat főmunkatársát, Cséby Gézát, a Goldmark Károly Művelődési Ház igazgatóját, valamint a környező hitközségek részéről Siklósi Vilmos zalaegerszegi és Székely Ferenc nagykanizsai hitközségi elnököt. Továbbá Nátán Lászlót, a kaposvári hitközség alelnökét és Jehuda Lahav izraeli újságírót. Ezután Goldschmied István hitközségi elnök emlékezett a mártírokra, majd Raj Tamás főrabbi mondott ünnepi beszédet, végül közös kádis hangzott el. A kántori teendőket Kerekes Béla főkántor látta el. Ezután a mártírok emlékfalához vonultak, ahol a keszthelyi, a Zala megyei, a hévízi és a zalaszántói önkormányzat, valamint a keszthelyi, a kaposvári, a nagykanizsai, a zalaegerszegi hitközségek vezetői koszorúztak.

Nagykátán

Róna Tamás rabbi közreműködésével emlékeztek meg a dél-pest megyei gettó több mint 600, Auschwitzba elhurcolt lakójára. A néhány túlélő között van Bernáth László újságíró, aki személyes emlékeit osztotta meg a résztvevőkkel. Farsang István alpolgármester megígérte, hogy emlékművet állítanak a munkaszolgálatos bevonulási központ helyén. Köszönet illeti a Mazsihiszt, hogy idén első alkalommal Grósz Andor professzor személyében képviseltette magát, aki hozzászólásával emelte a megemlékezés színvonalát.

Karcagon

a zsinagógában emlékeztek meg mindazokról, akiket a negyvenes években innen hurcoltak el és gyilkoltak le kegyetlenül a fasiszta gonosztevők. Rosinger Oszkár elnök köszöntötte a megjelenteket, közöttük Varga Mihály képviselőt, Dobos László alpolgármestert. Deutsch László újpesti főrabbi mondott gyászbeszédet. A gyászénekeket Szilágyi Gábor újpesti kántor énekelte. A megemlékezés végén elhangzott a Kél málé ráchámim, valamint a közös kádis. A temetőben lévő emlékoszlopnál zsoltárok hangzottak el, majd ugyancsak a Kél málé ráchámim és a közös kádis.

Kisvárda

A Kisvárdáról elszármazottak a Vasvári Pál utcai templomban emlékeztek mártírjaikra. A szertartást Fried Imre végezte, utána kádis hangzott el. A gyászistentiszteleten megjelent Zoltai Gusztáv üv. igazgató, aki bensőséges szavakkal üdvözölte a megjelenteket, és megígérte, hogy amíg Karádi Gábor egészségileg bírja, addig minden évben biztosítva lesz a mártír-istentisztelet a Kisvárdáról deportált zsidó testvéreink emlékére.

Debrecenben

a Debreceni Zsidó Hitközség Status Quo Ante Izraelita Anyahitközség a Monostorpályi úti temetőben tartotta megemlékezését, amelyen Tóth Emil főkántor gyászéneke után Zoltai Gusztáv üv. igazgatót és a többi vendéget Feuermann László alelnök köszöntötte. Domán István főrabbi beszédében megemlítette elhurcolt hozzátartozóit, és fájdalommal szólt arról, hogy olykor azok is passzívan szemlélik az antiszemita megnyilvánulásokat, akiknek hatalmukban állna tenni a gyűlölködés ellen, s egyben kifejezte abbéli reményét, hogy ezek az évente megtartásra kerülő mártírünnepségek talán ráébresztik őket felelősségükre.
Ezután a résztvevők a munkaszolgálatosok emlékművéhez vonultak, ahol Majoros László, a MEASZ megyei elnöke idézte fel a munkaszolgálat borzalmait.

Kaposváron

Suchman Tamás, a Mazsihisz alelnöke megható beszédben emlékezett és emlékeztetett a soha nem feledhető szörnyűségekre. Innen a vasútállomáshoz vonultak, ahol megkoszorúzták az emléktáblát, majd a temetőben az auschwitzi hamvakat tartó urna tövében mondták el a kádist. A gyászünnepségen részt vettek a testvérhitközségek, a politikai pártok és a társadalmi szervezetek képviselői, valamint az együtt érző barátok, ismerősök. A szertartást vezető Schönberger András pécsi főrabbi beszéde nemcsak a mához, de a jövőhöz is szólt. A kántori teendőket a kaposvári születésű Sándor György indianapolisi főkántor és Klein Ervin budapesti főkántor látták el, a tőlük már jól ismert magas színvonalon.
A szomorú esemény pozitív ténye: Grünberger Tamás, az ismert üzletember somogyi születésű nagyszülei emlékére egy gyönyörű csillárt ajándékozott a hitközségnek, melyet az évforduló alkalmából szereltek fel a zsinagógában.

Újpesten

a fasizmus Rákospalotáról, Pestújhelyről és Szentendréről elhurcolt és meggyilkolt áldozatairól emlékeztek meg. Az esemény a zsinagógában a magyar és az izraeli himnusz eléneklésével kezdődött. A Dohány utcai zsinagóga kórusát Somló Andor karnagy vezényelte, orgonán kísért Lisznyai Mária. A hitközség elnöke, Tamás Péter köszöntötte a gyászistentiszteleten megjelenteket. A hatszázezer magyar zsidó áldozat emlékére a következők gyújtották meg a hat szál gyertyát: Rappaport Zoltán UZSH-elöljáró, Tamás Péter, az UZSH elnöke, David Admon, Izrael magyarországi nagykövete, Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke, Streit Sándor, a BZSH elnöke és Solti György túlélő. Szilágyi Gábor, a körzet kántora a Mámele című jiddis dalt énekelte, majd Minchát recitált. Deutsch László főrabbi gyászbeszéde előtt Izrael népének békéjéért imádkozott. Megemlékezésében szólt tavaszi auschwitzi útjáról, amikor a 18-as magyar barakknál ő mondhatta el az áldozatok emlékére a kádist. A beszédet követően a Kél málé ráchámim hangzott el, majd a közös kádis. A gyászistentiszteletet az Olénu ima zárta.
A mártírünnepély a zsinagóga udvarán lévő újpesti, rákospalotai, szentendrei emléktábláknál folytatódott. Barkóczi Erzsébet Radnóti Miklós: Hetedik ecloga című versét szavalta, majd emlékbeszédet mondott Suchman Tamás, a Mazsihisz alelnöke, Derce Tamás újpesti polgármester és Hajdu László, a XV. kerület polgármestere. A Kél málé ráchámim és a közös kádis elhangzása után zárógondolatként Deutsch László főrabbi megköszönte a közel négyszáz fős emlékező közönségnek a megjelenést, majd kérte a Mindenhatót, hogy segítse Izrael népét békességben, nyugalomban élni.
Újpest Önkormányzatának képviselő-testülete az elmúlt év őszén rendeletet alkotott arról, hogy a második világháború során elhurcolt újpesti polgárok emlékére július 11-ét emléknappá nyilvánítja. A 17/2005. (IX. 19.) számú rendelet értelmében ezen a napon az önkormányzat illetékességi területén lévő valamennyi középületre gyászlobogót kell kihelyezni.

Révkomáromban

hagyományaink szerint a mártírnap előtti péntek estén közösen köszöntöttük a szombatot a Menház – Zsidó Kulturális és Közösségi Központ zsinagógájában. Vasadi Péter, a budapesti Lauder iskola tanára előimádkozóként először lépett az omed elé. Meghatóan recitálta a Kábbálát Sábbát dallamait, dróséjában a hetiszakaszról beszélt. Öröm volt látni, hogy a hitközség fiatalabb tagjai is megjelentek. A kiduson ezúttal a Carmel kft. ügyvezető igazgatója, Szántó György által felajánlott barcheszekre mondtunk áldást.
Vasárnap reggel temetőnkben folytatódott az emlékezés. A moderátorok ezúttal Miroslava Šafarová és Paszternák András voltak, akik köszöntötték a megjelenteket, köztük Judith MacGregort, Nagy-Britannia szlovákiai nagykövetét és férjét, John MacGregort, Nagy-Britannia ausztriai nagykövetét, a pozsonyi orosz és magyar külképviseletek diplomatáit, Kerti Katalint, a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat alelnökét, Streit Sándor BZSH-elnököt a Mazsihisz képviseletében, Bastrnák Tibort, Komárom város polgármesterét, valamint Észak- és Dél-Komárom önkormányzati képviselőit, Helena Psotová asszonyt, Nyitra Megye Önkormányzatának kulturális osztályvezetőjét, František Alexandert, a Szlozsihisz ügyvezető elnökét, a társegyházak képviselőit, a régió hitközségeinek elnökeit és tagjait, valamint minden megjelentet.
Klavanszkij Anatolij, a budapesti Szeretetkórház kántora énekelte a gyászimát, emlékbeszédet Totha Péter Joél rabbi mondott. A túlélők nevében Ladislav Urban mérnök emlékezett a sötét időkre, a révkomáromi hitközség részéről Pasternák Antal elnök mondta el gondolatait. Közösségünk feladatának tekinti, hogy a Duna túlpartján elpusztított Komárom-Esztergom megyei zsidóság emlékét is ápolja, rájuk emlékezett Kerti Katalin, a megyei közgyűlés alelnöke.
A kádis elmondása után Bastrnák Tibor észak-komáromi és Zatykó János dél-komáromi polgármester avatták fel a Menház falán az észak-komáromi önkormányzat jóvoltából felállított négynyelvű emléktáblát. Totha Péter Joél rabbi szavai után a polgármesterek emlékeztek a város zsidó közösségére, majd Pasternák Antal, a KZSH elnöke mondott köszönetet az emléktábla létrehozásában közreműködőknek. Az esemény után a zsinagógában gyújtottunk gyertyát az elpusztítottak névsorát őrző szimbolikus kemence előtt. Az emléknap a Shalom Klubban ért véget. A helyi és az országos média kiemelten foglalkozott a komáromi eseményekkel (www.menhaz.sk).
PA-PT

Pécsen

a helyi hagyományoknak megfelelően először a zsinagógában Schönberger András főrabbi emlékezett meg a 62 évvel ezelőtti borzalmakról, annak a négyezer pécsinek az elhurcolásáról, akikről pusztán vallásuk miatt mondták ki, hogy nem illenek a város polgárainak körébe.
A megemlékezés az egykori Lakits-laktanyánál folytatódott, ahol megkoszorúzták azt a táblát, mely arról tanúskodik, hogy ott töltötték utolsó napjaikat a deportálásra várók. Ezután a temetőben lévő mártíremlékműnél koszorúztak a hitközségeken kívül a város és a civil szervezetek képviselői. Végül a kegyelet virágait helyezték el a Mártírok útján található volt vasutas bérház falán lévő emléktáblánál, amely a pécsi gettó kialakítását örökíti meg. M. E. pécsi tudósító

Nagykőrösön

Nagykőrösön a hagyományok szerint a zsinagógai naptárt követve emlékeztek meg a mártírokról. Fekete László főkántor imája után Róna Tamás rabbi idézte fel a vészkorszak sörnyűségeit. Beszédében kitért a több mint négyszáz ártatlan áldozatra, akiket szeretett szülővárosukból hurcoltak el, a többiek közönyétől kísérve. A gyászistentiszteleten a Mazsihiszt Feldmájer Péter képviselte.

Szekszárdon

tartották Tolna megyei megemlékezéseket A közel száz résztvevő között ott volt Pogátsa Alajos, a megyei önkormányzata alelnöke, Braun Márton országgyűlési képviselő, Potápi Árpád országgyűlési képviselő, Bonyhád város polgármestere, Kocsis Imre Antal, Szekszárd megyei jogú város polgármestere, Guzsván István, Őcsény polgármestere, valamint a történelmi egyházak küldöttei. A Mazsihiszt részéről Lednitzky András alelnök jelent meg. Az ünnepséget Mayer Rezső, a szekszárdi hitközség elnöke nyitotta meg, majd Lednitzky András mondott beszédet. A vallási részt Radnóti Zoltán rabbi és Zucker Immánuel kántor végezték. Ezután Fellegi Balázs előadásában régi zsidó liturgikus dallamok hangzottak el, majd a bajai Magyar–Izraeli Baráti Társaság Pári Lajosné vezetésével emlékműsort adott. A temetőben kádist mondtak, és meghallgatták Bereczki Zoltán faddi református lelkész imáját és beszédét. Hat gyertya meggyújtása, virágok és kavicsok elhelyezése zárta a gyászistentiszteletet.

Kiskunhalason

a vasútállomáson a vészkorszakban ott megölt közel kétszáz zsidó fiatalról és sorstársaikról Róna Tamás rabbi emlékezett meg, Kerekes Béla főkántor közreműködésével. Ezután a zsinagógában a város vezetői fejezték ki részvétüket, illetve Kerekes Béla főkántor éneke, Markovics Zsolt főrabbi és Róna Tamás rabbi megemlékező szavai hangzottak el. A gyászistentisztelet megrendezése Raáb András elnök lelkiismeretes munkáját tükrözte. Az eseményről a helyi televízió és rádió is tudósított.

Nagykátán

szép számmal gyűltek össze az emlékezők a temetőben. A Mazsihiszt Grósz Andor képviselte. A rabbinikus és kántori funkciót Róna Tamás rabbi végezte.

Szolnokon

a felújított kis zsinagógában Anatolij Klavanszkij kántor éneke után Róna Tamás rabbi idézte fel a vészkorszak eseményeit. A Mazsihiszt Tordai Péter alelnök képviselte. A szervezés Bergman Dávid elnök lelkiismeretes munkáját dicséri.

Esztergomban

a megfogyatkozott közösség képviselői jöttek el (közülük hatan már 95 év felettiek!), hogy meghallgassák Róna Tamás rabbi prédikációját és imáit.

Postacím: Hungary Budapest 1075. Síp utca 12. 1em 18. szoba.
Tel / Fax: +361- 413-55-26
Email: szertartas@mazsihisz.com